Különlegességeink

ÜVEGHÁZAK

Az üvegház trópusi, szubtrópusi, mediterrán és sivatagi növényeknek ad otthont, távoli tájak közel 1200 növényfaja található itt. Több mint 7 méter magasra megnövő trópusi fák, közöttük fán lakó színes orchideák, broméliák, valamint páfrányok, pozsgások és kaktuszok biztosítanak változatos látnivalót az érdeklődőknek. Gyűjteményünkben kb. 300 féle kaktusz található, melyek különleges formáik miatt a növénygyűjtők kedvencei. Fatermetű medvetalp és oszlopkaktuszaink rendszeresen virágoznak és termést is érlelnek. A pozsgás növények 400 faja között legnagyobbra megnövők az agávék, de emellett az aloék, liliomfélék és kutyatejfélék is megkapó látványt nyújtanak. A rovarfogó növények legjellegzetesebb szárazföldi képviselői, több, mint 50 faja és kertészeti fajtája, az emeleten kaptak helyet, speciális élőhely-igényük miatt külön gyűjteménybe rendezve, négy vitrinben láthatóak.

A több mint 100 fajt illetve fajtát tartalmazó páfránygyűjteményünk az üvegházból elköltözött, jelenleg a trópusi lepkekerthez kapcsoltan tekinthető meg.

 

kakaofa tn

KAKAÓFA (Theobroma cacao L.)

kakaófafélék – ( Sterculiaceae) családja

Görög eredetű tudományos nevének jelentése: „istenek eledele”, mert a magjából készült italt a maják és aztékok ősidők óta nagyra becsülték. Őshazájuk Közép- és Dél-Amerika északi része. Jellegzetességük a törzsön csomókban fakadó kb. 1 cm átmérőjű fehér virágok és a belőlük több, mint fél év alatt fejlődő termések. Terméseikben nyálkás terméshúsba ágyazva fejlődnek a magvak, melyek pörkölés után nyerik aromájukat. Belőlük sajtolással nyerik a kakaóvajat, őrlés és szárítás után pedig a kakaóport.

ezust_akacia_tn.jpg

EZÜST AKÁCIA ( Acacia dealbata Link.)

mimózafélék (Mimosaceae) családja

Bár a kertészek és a kereskedelem mimózának hívja, nem a valódi mimózáról van szó. A mediterráneum fája, télen (január-február) bontja aranysárga virágait, mellyel a napfényt hozza el a hideg, sötét téli napokba.Igen apró virágai fejecskébe tömörülnek, majd a kis pomponok fürt virágzatba rendeződnek. A virágokból a porzók hosszan kinyúlnak, ez díszít igazán. Kedvezőtlen körülmények közt (pl. ha fázik, vagy esik az eső) levelei összecsukódhatnak, de érintésre nem mozognak, mint a mimózának. A akáciák első példányát a XVII. században Farnese bíboros hozta Amerikából Rómába, ahol kertjébe ültetette (A. farnesiana), innen terjedt el az olasz és a francia riviérán. Az illatszeripar, parfümgyártás fontos alapanyaga, cserzőanyag, gumiarábikum, textilipar és gyógyászat is használja. A Kotori-öbölben karnevált is rendeznek a tiszteletére. Füvészkerti példányunkat Nizza város önkormányzatától kaptuk 1986-ban.

medvetalp_kaktusz_tn.jpg

MEDVETALP KAKTUSZOK (Opuntia sp.)

Kaktuszfélék (Cactaceae) családja

A kaktuszok legnagyobb és legváltozatosabb nemzetsége, mintegy 360 fajjal. Kanadától Chiléig ill. Argentínáig elterjedtek. Európába a spanyolok hurcolták be, Ausztráliában is megtelepedett, néhol kivadulva veszedelmes gyomként nagy területeket hódít meg. Fügekaktuszként vagy medvetalp kaktuszként ismertek. Nevüket fügeformájú, ehető termésükről ill. nagy tappancsra emlékeztető ellaposodott szártagjaikról kapták. Sárga, narancssárga, rózsaszín virágaikat tavasszal bontják, terméseik télen érnek be. Bizonyos fajok lila, bordó színű terméséből bor és ételszínezéket állítanak elő. Ültetvényeken termesztett fügekaktuszokon bíbortetű-tenyészést folytattak, ezekből a tetvekből kivont vörös festékanyagot selyemfestésre használták. Néhol sövénynek telepítik, rövid idő alatt áthatolhatatlan kerítést alkotnak. Némelyik faj a hidegnek is ellenáll, fölösleges víztől megszabadulva, összefonnyadt állapotban áttelelve várják a tavaszt, így hazánkban is kertben tarthatók.

agave_tn.jpg

AMERIKAI AGAVÉ (Agave americana L.)

Agávéfélék (Agavaceae) családja

Az agávéfélék Mexikóban alakultak ki, mára az USA középső részétől Dél-Amerika északi részéig terjedtek el. Az amerikai agávé rendkívül kedvelt, dekoratív dísznövény, így mára a Földközi-tenger jellegzetes karakterfajává vált.

agave_virag_tn.jpg Kifejezetten pozsgás leveleinek széle tüskés-fogas, a levél csúcsa is tüskében végződik. 

A növény 40-50 évig él. Életében egyszer virágzik, majd termést hoz, és elpusztul. Jellegzetes sárga virágai több méter magas virágzati tengelyen ülnek. Az agávékcukros nedvéből pálinkát készítenek, ez a tequila.

kancsuka

KANCSÓKA FAJOK (Nepenthes spp.)

kancsókafélék (Nepethaceae) családja

A kancsókák főleg Indonéziában és a Maláj félszigeten élnek. Levelük speciális felépítésű, rovarok csapdába ejtésére szolgáló kancsóvá módosult. A rovarfogó növények számára az állati eredetű „zsákmány” a talajból hiányzó nitrogén pótlására szolgál. A kancsó peremén nektármirigyek illatos nedve csalogatja a rovarokat. Felülete csúszós, belsejét pedig lefele álló szőrök bélelik, amelyek megakadályozzák az áldozat menekülését. A kancsóba csúszott rovar emésztése azonnal megkezdődik a speciális emésztőenzimekből (proteázokból) álló emésztőnedv segítségével. Egy-egy tekintélyesebb méretű kancsóban akár több liter folyadék is termelődik.

harmatfu

HARMATFŰ FAJOK (Drosera spp.)

harmatfűfélék (Droseraceae) családja

A harmatfüvek talajlakó növények, az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak, a tápanyagban szegény élőhelyek közül elsősorban lápos területeken élnek. A leveleik felületét nyeles mirigyszőrök borítják, melyek harmatcsepp formájú ragadós nedvet választanak ki. A vizesen csillogó felület és a színezett levél a rovarok csalogatására szolgál. Miután a rovart fogjul ejti a ragadós nedv, a mirigyszőrök képesek aktív mozgást végezni és szorosabban rátapadnak az áldozatra, az emésztésben valamint a tápanyagfelszívásban is részt vesznek.

Magyarországon egyetlen fajuk a kereklevelő harmatfű (Drosera rotundifolia) él. Ezzel a fokozottan védett jégkorszaki maradványnövénnyel tőzegmohalápjainkban találkozhatunk.

vinusz ligycsapuja

VÉNUSZ LÉGYCSAPÓJA (Dionea muscipula)

harmatfűfélék (Droseraceaea)

Nemzetségének egyetlen faja, É-Amerikában honos. Talán a legismertebb rovarfogó növény. Levele a főér mentén, a levélgerincnél megtörve érintésre összecsukódó csapdát képez. A levél szélén végigfutó fogszerű nyúlványok az apró, s emiatt az emésztés szempontjából nem jelentős, áldozatok távozását teszik lehetővé. A nagyobb méretű zsákmányállatok körül viszont a csapda egyre szorosabbra záródik. Az emésztés egy naptól néhány napig tart, majd a csapda kinyílik és az állat megemésztetlen részei a széllel és az esővel kimosódnak a csapda belsejéből. Egy csapda két-három alkalommal képes összecsukódni. A növénynek mára számos kertészeti változata létezik, így otthon is nevelhető.

kortvirog

KÜRTVIRÁG FAJOK (Sarracenia spp.)

kürtvirágfélék (Sarraceniaceae) családja

A kürtvirágok É-Amerikában honos, talajlakó növények. Levelük kürthöz hasonló formájú és veremcsapdaként működik: a kürt mélyén emésztőenzimet tartalmazó nedv termelődik, a kürt fedele nem mozgatható, csak az emésztőnedvek felhígulását akadályozza meg. A növény nektártermelő mirigyekkel csalogatja magához a rovarokat. Egyes fajoknál a napfényt átengedő, pigmenthiányos foltok, ún. ablakok is szerepet játszanak a csalogatásban. A rovarok a peremről könnyen belecsúsznak a csapda torkába, ahonnan a kijutást lefelé álló szőrök is nehezítik. A pórul járt áldozatok végül belefulladnak a folyadékba és anyagaikat hasznosítja a növény. A természetben 8 fajuk ismert, azonban a nemesítésnek köszönhetően számos látványos kertészeti fajtájuk létezik.

hozuka

HÍZÓKA FAJOK (Pinguicula spp.)

rencefélék (Lentibulariaceae) családja

A hízókák tőlevélrózsás növények. Vaskos, ragadós felületű leveleik a légyfogó papír elvén működnek, a rászálló rovart magukhoz ragasztják, majd megemésztik.

Legtöbb fajuk Mexikóban honos, de képviselőik széles elterjedéssel rendelkeznek. Hazánkban egyetlen fajuk a védett lápi hízóka él. Virágaik igen látványosak, így számos kertészeti változatuk kedvelt szobanövénnyé vált.

RENCE FAJOK (Utricularia spp.)

rencefélék (Utriculariaceae) családja

A rence fajok kozmopolita növények, vízi és szárazföldi fajaik is vannak. Kis termetű, gyökér nélküli növények, a hajtásaik alkotnak sűrű szövedéket és a hajtásokon helyezkedő apró hólyagcsapdákkal ejtik el áldozataikat. A csapda működése a kül- és belvilág közötti nyomáskülönbségen alapul. Ha a csapda ajtaját valami megérinti, az kinyílik és a benne lévő vákuum hatására az áldozat bekerül a hólyagba, ahol elkezdődik az emésztése. A hólyagcsapdákon kívül a növény a talaj felszínén zöld leveleket is fejleszt.

ÉLŐ KÖVÜLETEK

Az élő kövület elnevezés Darwintól származik. Azok az élőlények tartoznak ide, amelyek a földtörténeti múltban széles körben elterjedt, fajgazdag csoportok ma élő magános leszármazottai, és jelenlegi elterjedési területük az ősihez képest jelentősen beszűkült. Ezeknek a szigorú feltételeknek napjainkban csak néhány tucat faj felel meg, melyek mindegyike a kipusztulás szélén áll, így fokozott figyelmet és védelmet érdemel.

A növényvilág legismertebb élő kövületei a nyitvatermők közül kerülnek ki.

Gyűjteményünkben négy ősi nyitvatermővel a szecsuáni ősfenyővel, hegyi mamutfenyővel, páfrányfenyővel és a Wollemi fenyővel ismerkedhetnek meg látogatóink.

szecsuani_osfenyo_tn.jpg

DÉLKÍNAI ŐSFENYŐ (Metasequoia glyptostroboides Hu & Cheng )

mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családja

Szecsuáni ősfenyőnek és ősmammutfenyőnek is hívják ezt a lombhullató nyitvatermő fajt. 1941-ben találták meg először élő példányait Kínában (Szecsuán tartományban), előtte csak kövületekből ismerték és a kutatók kihaltnak vélték. Egyetlen nagyobb állománya mintegy 800 km2 – en terül el, melyen közel 1000 példány él. Felfedezésének évétől a botanikusok több expedíciót szerveztek élőhelyének feltárására és magjainak begyűjtése céljából. Ezekből a magokból számos európai botanikus kertbe, köztük a SZTE Füvészkertbe is kerültek, a legidősebb példányok közé tartoznak a mi fáink is. Jelenleg három idős példány látható a kertben. Lapos, puha tűlevelei két sorban átellenesen állnak a törpehajtásokon, melyek ősszel rozsdavörösre színeződnek és egészben hullanak le. Kicsi, 3-4 cm átmérőjű tobozai gömb alakúak, igen dekoratív megjelenésűek. Mivel ez a fa igen ritka, természetes élőhelyei az emberi tevékenységek hatására visszaszorultak, így a világ-veszélyeztetett fajok között tartjuk számon.

wollemi_tn.jpg

WOLLEMI FENYŐ (Wollemia nobilis W.G. Jones, K.D. Hill & J.M. Allen)

araukáriafélék (Araucariaceae) családja

Dinófenyőnek is nevezik ezt az élő kövületet, mivel virágkorát 90 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal egy időben élte. Sokáig csak fosszilis leletekből volt ismert és a tudósok kihalt fajnak tekintették. Első élő példányait 1994-ben pillantotta meg a Wollemi Nemzeti Park egyik munkatársa. Az ausztráliai szurdokvölgyben elő, mintegy 100 db idős fából álló világállományát valószínűleg elszigetelt élőhelye mentette meg a kipusztulástól. Pontos lelőhelyet azóta is titokban tartják, felfedezését követően azonnal felkerült a világveszélyeztetett fajok listájára. A wollemi fenyő rendszertanilag az Araucariafélék családjába tartozik, a jól ismert szobafenyőnek közeli rokona. Természetes élőhelyen magassága a 40m-t is eléri, legidősebb példánya akár 2000 eves is lehet. Kérge csokoládébarna és sűrűn buborékos. Termős (♀) és porzós (♂) tobozvirágzatai ugyanazon az egyeden, az ágvégeken helyezkednek el, tehát egylaki növény. Mivel a -10oC foknál hidegebb telet már nem vészelik át a növények, így kiültetése nem lehetséges, teleltetéséről gondoskodni kell.

HEGYI MAMUTFENYŐ (Sequoiadendron giganteum (Lindl.) J.Buchholz.)

mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családja

A világ legnagyobb tömegű élőlénye. Legmagasabb élő példánya 89m-es, akkora, mint egy 40 emeletes toronyház. Törzsének átmérője 12m, a tömegét pedig – gyökérzetével együtt – 6000 tonnára (=1000 afrikai elefánt tömege) becsülik. Ehhez a monumentális tömeghez és mérethez igen hosszú élettartam társul. Legidősebb példányok életkora a 3000 évet is meghaladja. Vörösesbarna kérge taplószerűen rugalmas, az idős fákon akár 60 cm vastag is lehet. Erdőtüzek alkalmával ez védi a fát. Levelei pikkelyszerűek, nem tűlevelek. Hatalmas méretéhez képest toboza meglepően kicsi, tojás alakú. Érés után akár 20 évig is a fán maradhat. Hazájában, Kaliforniában minden állománya védettséget élvez.

CHILEI ARAUKÁRIA (Araucaria araucana)

araukáriafélék (Araucariaceae) családja

Az Araukáriafélék 200-250 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, fénykorukat a jura, majd a kréta korban élték. A chilei araukária az argentin-chilei Andok magasabb övében (1000-1700m) honos. Megjelenése jellegzetes: ágai örvökben erednek, vastag pikkelyektől tagolt törzsén óriás kalap a koronája. Levelei csavarvonal szerint állnak, a klasszikus fenyő tűlevélnél szélesebbek. Egylaki növény. Tobozai tekintélyes méretűek. Magjai 2-3 évig érnek, jóízűek, belőlük az „araukánok” kenyeret készítettek.

JAPÁN KERT ÉS LÓTUSZOS TÓ

A Füvészkert fennállásának első tíz évében alakították ki a nagy tó medrét. A kert a látogatók számára csak a tó és környékének betelepítése után, 1932-ben nyílt meg.

A Füvészkert fő nyári látványossága, az indiai lótusz mellett tavirózsát, vízijácintot, rucaörömöt, vízisalátát, füzéres süllőhínárt, bodros békaszőlőt láthatunk a tóban. A tóparton sudár mocsárciprusok díszlenek. A lótuszos tó bevonásával került kialakításra 2014-ben a japánkert, s ekkor nyílt meg a tó szigete is a látogatók számára. A japánkert két részből, egy lankás, a természetes folyóvölgyeket utánzó vízfolyásokkal tagolt sétálókertből és egy hegyvidéki kertből áll. A síkvidéki rész jellemzője a japán stílusú faföldhidakkal összekötött sétaösvényekkel bejárható kert, a japánkertekre jellemző növényekkel: nőszirmokkal, bambuszokkal, cseresznyefákkal és ázsiai eredetű növényfajokkal. A lótuszos tó szigete a hegyvidéki kertrész, lilaakác pihenővel, tzukubai csobogóval, rhododendronok, azáleák és japán juharok ligetével.

mocsarciprus_tn.jpg

VIRGININAI MOCSÁRCIPRUS (Taxodium distichum (L.) Rich.)

mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családja

Az USA délnyugati területén honos lombhullató nyitvatermő fa. Természetes élőhelyén folyók menti állandó vagy időszakosan elárasztott lapályokon, mocsaras területeken találkozhatunk vele. A növény testfelépítésével is alkalmazkodott a víztelített talaj okozta kedvezőtlen termőhelyi viszonyokhoz. Törzsének alapja kúposan duzzadt, gyökérrészein pedig a felszín fölé emelkedő légzőgyökerek fejlődnek. Ezek a függőleges kúpos kinövések, az ún. „légzőgyökér-babák” biztosítják a növény számára a gyökérlégzést. Tűlevelei laposak, lágy tapintásúak, ősszel rozsdavörösre színeződnek és lehullanak. Egylaki növény. Porzós virágai füzérvirágzatokban nyílnak, a termősek a vesszőkön ülnek és belőlük 2-3 cm átmérőjű, kerek vagy tojásdad, gyantacseppes tobozok fejlődnek. Tobozai késő ősszel darabokra hullanak.

Indiai_lotusz_tn.jpg

INDIAI LÓTUSZ (Nelumbo nucifera Gaertn.)

lótuszfélék (Nelumbonaceae) családja

A szegedi Füvészkert tavában található Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állománya.

1932-ben egyik gyűjtőútja során Győrffy István talált rá a növényre az óföldeáki Návay-kastély parkjában. Az ott található tóból származtak az első füvészkerti tövek, melyeket lovaskocsin szállítottak a Füvészkertbe. Betelepítése óta a növény folyamatosan jelen van a tóban, mára a tó vízfelületének több mint a felét birtokolja.

A növény első levelei már májusban megmutatkoznak a víz felszínén, igazi szépségét azonban július-augusztus folyamán mutatja. Ekkor a tavat zöld levélszőnyeg és a belőle kiemelkedő rózsaszín virágok tömkelege borítja. 2008 óta minden évben a növény csúcs virágázásához kapcsolódva rendezzük meg a Lótusz napokat. A két napos rendezvényen az indiai lótuszt, távol-keleti növényeket és kultúrát népszerűsítjük.

A növényről:

A növény levelei magasan a víz felszíne fölött állnak, pajzs alakúak, kékeszöld színűek. Pompás megjelenésű virágai hosszú kocsányukkal a levelek fölé emelkednek, illatosak. Virágaik rovarmegporzásúak. A Szegedi Füvészkert tavában látható sötét rózsaszínű virágok mellett fehér változata is létezik a növénynek.

A szirmok a beporzást követően lehullanak, majd a termőtáji rész a virág tengellyel együtt elfásodik, a zuhanyrózsához válik hasonlóvá. A zuhanyrózsa lukacsaiban egyesével ülnek a makktermések. A lótusz magjai nagyon ellenállóak, akár 1000 évig is megőrzik csírázóképességüket.

A növény rhizómájával (föld alatti szár) kapaszkodik a talajba. Ennek segítségével tud áttelelni, tavasszal megújulni és vegetatívan tovább szaporodni.

Az indiai lótusz Ázsia mérsékelt égövi területének déli-, délkeleti vidékén őshonos. Napjainkban széles körben hatalmas vízi ültetvényeken termesztik. Dísz- táplálék és gyógynövényként is jelentős.

NYITVATERMŐ GYŰJTEMÉNY

A Füvészkert 2005-ben létrehozott gyűjteményében ízelítőt kínálunk a nyitvatermők sokféleségéből közel 40 faj bemutatásával. Közöttük megtalálhatóak a legismertebb fenyőfélék, tuják és borókák, illetve ezek kertészeti nemesítés által létrehozott egyedi szín és formaváltozatai.

kakaofa_tn.jpg

GYANTÁSTŰJŰ SZÁLKÁSFENYŐ (Pinus aristata Engelm.)

fenyőfélék (Pinaceae) családja

A szálkásfenyők közé tartoznak a Föld legöregebb élőlényei. A legkorosabb példányok, kb. 4000 évesek, a simatűjű szálkásfenyők közül kerülnek ki. Tekintélyes életidővel büszkélkedhetnek azonban a gyűjteményünkben látható gyantástűjű szálkásfenyők is, a maguk 1500-2000 évével. Ezek a fák É-Amerikában, a Sziklás hegység déli vonulatain, 2000-3400m magasságú sziklás hegyoldalakon élnek, ahol igen vékony a talajtakaró, erősen fúj a szél, gyakran havazik. Éppen ezért nem képesek magasra nőni, mindössze néhány méteresek, és gyakran az uralkodó széliránynak megfelelően elgörbülnek. A fenyők sok gyantát tartalmaznak. Ez az anyag a növények levelében, kérgében, tobozában is megtalálható. Sérülés esetén ez a kicsorduló anyag fedi be a sebet, úgy funkcionál, mint egy sebtapasz. Az öt tűs gyantástűjű szálkásfenyőnél a gyanta jól látható cseppek formájában a tűleveleken is megjelenik.

GYÓGYNÖVÉNY- ÉS FŰSZERKERT

fuszer_es_gyogynovenykert_tn.jpgA gyógy- és fűszernövény gyűjtemény 2011 őszén készült el. A füvészkertek elődjének számító középkori kolostorkertek mintájára formáztuk meg szerkezetét. A hangulatkeltő középkori kolostor rom előterében kialakított parcellákban hatásmechanizmusuk szerint – pl. idegrendszerre, immunrendszerre, keringésre, húgyutakra, emésztőrendszerre hatók - helyeztük el a növényeket. A lágyszárú, egyéves és évelő növények mellett a legfontosabb gyógyhatással bíró cserjék is megtalálhatóak a területen. Külön parcellákban ismerhetjük meg a gyógyszergyártás szempontjából fontos, az emberi szervezetre igen erőteljes hatóanyagokat tartalmazó növényeket, melyek házi alkalmazása tilos és életveszélyes, halált is okozhat. Gyűjteményünk jelenleg közel 250 gyógy- és fűszernövényt tartalmaz.

TANYAUDVAR

tanyaudvar_tn.jpgA tanya az alföldi puszták jellegzetes településformája, a földművelő gazdák lakóhelye volt. Hajdan a tanyán élőknek meg kellett termelni a megélhetésükhöz szükséges zöldségeket. Erre szolgált a tanyaudvarhoz csatlakozó „veteményös”. Egyetlen tanyából sem hiányozhatott a „ kiskert” sem, ahol egynyári és évelő virágok nyíltak. A hideg tél miatt hazánkban tavasztól őszig folynak a kerti munkálatok.

Tanyaudvarunkkal bemutatjuk a szeged környéki tanyák kertjében termesztett növényeket, másrészt lehetőséget biztosítunk a szegedi gyerekeknek, hogy foglalkozások keretében gyakorlatban is kipróbálhassák a kertészkedést. Lehetőség nyílik vetéstől a betakarításig nyomon követni a szezonális kerti munkálatokat, megfigyelni a zöldségfélék fejlődését. A legáltalánosabb kiskerti növények, mint a burgonya, paradicsom, babok, tökfélék, leveszöldségek, salátafélék, bogyós gyümölcsök (málna, szeder, ribizli) és a ház körül használatos egyéb jellemző növények, mint a seprűcirok, napraforgó láthatók itt.

RÓZSAKERT

rozsakert_tn.jpgEgyetlen növénygyűjteményből sem hiányozhat a rózsa, a virágok  királynője. Rózsagyűjtemény már az 1930-as években volt a kert  központi részén. Itt azokból a rózsafajtákból mutatunk be 125  fajtát, amelyek sok évszázados nemesítési munka eredményeként  jöttek létre. A központi rózsakertet az elmúlt években törzses  rózsák és történelmi rózsák gyűjteményével bővítettük.</p>

 

FESTŐ-, ROST- és TÁPLÁLÉKNÖVÉNYEK

festo_rost_taplalek_tn.jpgGyűjteményünkben kb. 200 féle haszonnövény található, melyek között megtalálhatók az emberi táplálkozásra, az állatok takarmányozására használt növények mellett az ipari nyersanyagot szolgáltató növények is. A hazai fajokon, fajtákon kívül bemutatjuk idegen tájak haszonnövényeinek képviselőit is. A gabonafélék és burgonyafélék mellett tökfélék és hüvelyesek láthatók évente megújuló fajtaválasztékkal. Az ipari nyersanyagok közül fontos csoportot képeznek a rostnövények, a nálunk ismert len és kender mellett látható a kevésbé ismert, főleg trópusi országokban termesztett gyapot, rostmályva, a rostbanán és a hócsalán.

TÁRSULÁSOK

A fás vegetáció képviselői az erdők, melyekből Magyarország legjellegzetesebb erdőtársulásait a Füvészkertben egy-egy erdőfoltban, összesen mintegy 6 hektáros területen mutatjuk be. A társulásokat az 1970-es években alakították lágyszárú-, cserje és fásszárú növények tervszerű betelepítésével.

 

Támogatóink

A Szegedi Füvészkertért Alapítvány - adószám: 18465435-1-06 / bankszámlaszám: OTP 11735005-20479411

Tovább...

Médiamegjelenések

Rendezvényeinkről, fejlesztéseinkről rendszeresen hírt ad a media. Ezeket gyűjtjük itt össze...

Tovább...

 

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Tudj meg többet...