Kutatások

Az SZTE Füvészkertben a 2000-es évek elején indultak a természetvédelmi vonatkozású kutatások. Szaporodásbiológiai vizsgálatok folytak az alábbi növényfajokon: tavaszi kankalin (Primula veris), szártalan kankalin (Primula vulgaris), szibériai nőszirom (Iris sibirica), orvosi kálmos (Acorus calamus), báránypirosító (Alkanna tinctoria).

2006-tól a Kiskunsági Nemzeti Park LIFE pályázatába bekapcsolódva az ex situ (élőhelytől távoli) növényszaporítás irányába mozdult el a kutatások súlypontja.

A Kiskunsági Nemzeti Park mellett 2011-től a Körös-Maros Nemzeti Parkkal is aktív együttműködés alakult ki. A Füvészkert ideális helyszíne az ex situ (élőhelytől távoli) növényszaporításnak és a kert területén felnevelt növényegyedek azután nemzeti parki területekre kerülnek kiültetésre, hozzájárulva ezzel a térség biodiverzitásának fennmaradásához.

Az alábbiakban az SZTE Füvészkertben 2006-tól napjainkig folyó kutatási témákról olvasható egy-egy rövid áttekintés.

A bennszülött tartós szegfű védelme, LIFE-Nature projekt, 2006-2011

A tartós szegfű (Dianthus diutinus) Magyarországon honos, bennszülött növényfaj. Fokozottan védett növény, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Természetes élőhelyeit a Duna-Tisza közi homoki gyepek jelentik. Napjainkra állományai és egyedszáma erősen megfogyatkozott.

A 2006-ban indult LIFE pályázat célja a növény természetes élőhelyeinek és az ott élő tövek számának feltérképezése, számára alkalmas élőhelyek kialakítása, az inváziós növényfajok visszaszorításával terjedésének segítése és ex situ szaporított növények kiültetésével a természetes állomány túlélésének támogatása volt. Három projektterületet érintett a pályázat: Csévharaszt (Duna-Ipoly Nemzeti Park), Bodoglár és Bócsa (Kiskunsági Nemzeti Park).

A pályázat keretében a SZTE Füvészkert vállalta, hogy 15 000 növényt a természetes állományokból gyűjtött magokról ex situ felszaporít és visszaültet a kijelölt területekre.

A munka „A pannon bennszülött tartós szegfű védelme” című LIFE-Nature projekt (LIFE06 NAT/H/000104) részeként valósult meg és 2011 végén sikeresen zárult.

bővebben:

Németh, A; Makra, O. (2011): A tartós szegfű (Dianthus diutinus) ex situ védelme – esettanulmány – in: Verő Gy. (szerk): Természetvédelem és kutatás a Duna-Tisza közi homokhátságon, Rosalia 6. kötet, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest 2011, 353-380. (letöltés)

http://www.tartosszegfu.hu/uploads/layman_magyar.pdf

http://longlastingpink.eu/uploads/layman_angol.pdf

http://longlastingpink.eu/

Mosonyi Szabolcs rendezésében a projektről film is készült:

Löszgyep specialista növényfajok kiültetése és utógondozása a Körös-Maros Nemzeti Park területén, 2011-2012

A Körös-Maros Nemzeti Park felkérésére az SZTE Füvészkert vállalta, hogy 2011. májustól 2012 őszéig a nemzeti park területén lévő ritka, veszélyeztetett és/vagy védett löszgyepi növények közül 41 faj propagulumait (szaporítóképleteit) begyűjti és azokból kiültetésre alkalmas palántákat nevel. A felnevelt növényeket a nemzeti park kezelésében levő, a regeneráció különböző stádiumában lévő parlagokra ülteti ki.

A propagulumgyűjtés 2011-ben, a szaporítási munkák 2011-2012-ben folytak. A növények kitelepítése 2012. őszén történt a Kopáncsi-puszta területére. 9 helyszínre összesen 5914 tő növényt ültettünk ki az alábbi fajokból: szikár habszegfű (Silene otites), gumós macskahere (Phlomis tuberosa), kövér aggófű (Senecio doria), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), kisvirágú csüdfű (Astragalus austriacus), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), pusztai meténg (Vinca herbacea) dárdás csukóka (Scutellaria hastifolia), nagy varjúbab (Hylotelephium telephium ssp. maximum), jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea), közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), hengeres peremizs (Inula germanica), csuklyás ibolya (Viola ambigua), salátaboglárka (Ranunculus ficaria), hegyi len (Linum austriacum), nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum), egyenes pimpó (Potentilla recta), osztrák zsálya (Salvia austriaca), gór habszegfű (Silene bupleuroides), törpemandula (Amygdalus nana) stb.

A munka a Löszgyep specialista növényfajok kiültetése és utógondozása megadott helyrajzi számokon – KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0013 pályázat részeként valósult meg.

Részletes leírása az alábbi cikkben olvasható:

http://kmnp.hu/_user/browser/File/2015/Crisicum%20VIII/045_076_Nemeth_Fuveszkert_2014.pdf

Szaporodásbiológiai és ex situ szaporítás módszertani vizsgálatok a fokozottan védett gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus Pall.) természetes állományaiban, ill. azokról gyűjtött magokkal, 2017-2018

A gyapjas csüdfű zárt és nyílt homok- ill. löszgyepekben előforduló ritka, fokozottan védett pillangósvirágú növény. Ritkasága indokolta természetes populációnak szaporodásbiológiai vizsgálatát.

A Kiskunsági Nemzeti Park három eltérő mikroklimatikus és domborzati viszonyokkal rendelkező homoki élőhelyén (Pirtó, Kisszállás, Bócsa közelében) élő csüdfű populációkban végeztük a vizsgálatokat, összesen 145 egyeden. A kijelölésnél törekedtünk arra, hogy véletlenszerűen, minden fejlettségi fokot képviselő (vegetatív állapotban lévő, virágzó, néhány hajtással rendelkező, nagyon életerős, dúsan virágzó stb.) egyedeket válasszunk ki.

A mintavételezés hetenként egy alkalommal történt a virágbimbós állapottól az elvirágzásig. Az egyedek vitalitását, a tövek virághajtásainak számát, a hajtások fejecske virágzatainak számát, ill. a virágzás időtartamát és a terméskötés sikerességét rögzítettük. A virágokból portokok gyűjtésével pollen-életképesség vizsgálatokat is végeztünk. A terepen feljegyeztük a növényeket, virágokat károsító predátorokat is.

Eredményeink azt mutatják, hogy a virágzási csúcs a három területen időben egymástól eltolódva következette be. Először Pirtón (május 3. hete) majd Bócsán és legvégül Kisszálláson a volt. Ezután az egyedek 80-90%-a elvirágzott és elkezdte a termésérlelést, amiben hasonló egy hetes eltolódás volt megfigyelhető a három területen. Az átlagos virágzatszám a bócsai állományban volt a legmagasabb, a pirtói valamivel kevesebb volt, míg a kisszállási kiemelkedően alacsony volt.

Június végén kezdődött az érett termések és magok begyűjtése. A mintaterületek között szignifikáns különbségeket találtunk a virágzatonkénti virágszám és a terméskötés sikeressége tekintetében is. Bócsán átlagosan 14 virágú volt egy fejecskevirágzat, míg Pirtón és Kisszálláson általában 10-11 virágú volt egy virágzat. Bócsán – a nagyobb virágzatszám és dekorativitás, valamint a később induló virágzás ellenére- szignifikánsan kisebb terméskötést tapasztaltunk. A kisszállási populáció a kevesebb átlagos virágzatszámot azzal kompenzálta, hogy virágonként több magkezdemény képződött, melyekből 60%-os sikerrel képződtek vitális magvak. Ezzel szemben a nagy egyedszámú bócsai állományban a virágokban jóval kevesebb magkezdemény képződött, s ezekből jelentősen kisebb (30%) arányban keletkeztek életképes magvak.

A gyűjtési időpontok között és a mintaterületek között is szignifikáns különbség volt a pollentermelésben, de a pollen-életképesség valószínűleg nem limitáló tényező a faj reproduktív sikerességében.

A nagy mennyiségű virágprodukció ellenére mindhárom populációban nagyon gyenge terméskötést tapasztaltunk.

A terepen begyűjtött magok csírázóképességét vetési kísérlettel teszteltük. A vetést fénykamrában végeztük, előzetesen a magokat szkarifikáltuk. A három területről származó magokat külön vetőtálcába vetettük. A magok fénykamrában kb. 4 nap elteltével csírázásnak indultak. A szaporított növényegyedeket a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai részére átadtuk és azok a származási helyük szerint kitelepítésre kerültek.

Löszpuszta-gyepek helyreállítása a Körös-Maros Nemzeti Parkban
karakter/specialista növényfajok szaporításával, telepítésével, 2017-2021

A jelenleg is futó projekt a 2012-ben sikeresen zárult (amit az évenként végzett állapotfelmérés igazol) Körös-Maros Nemzeti Parkkal közös munka folytatásának tekinthető, bővített fajlistával és új területek bevonásával. A Körös-Maros Nemzeti Park által 2017-ben indított újabb löszgyep rehabilitációs projekt a nemzeti park igazgatási területén lévő, ritka, veszélyeztetett és/vagy védett, löszgyepekre jellemző növényfajok szaporítását és visszatelepítését célozza meg a visszagyepesedés különböző stádiumában lévő parlagokra. A projekt a „Löszpuszta-gyepek helyreállítása a Körös-Maros Nemzeti Parkban karakter/specialista növényfajok szaporításával, telepítésével ” c. KEHOP-4.1.0-15-2016-00040 pályázat keretében valósul meg.

A megbízás keretében az SZTE Füvészkert vállalta 83 löszgyepi növényfaj propagulumainak (szaporítóképleteinek) terepi begyűjtését. A begyűjtött propagulumok egy részét magszórással juttatjuk ki a regenerációra kijelölt területekre, más fajok esetében kiültetésre alkalmas egyedeket nevelünk (ex situ szaporítás) és a palántákat telepítjük ki a kijelölt területekre, előre meghatározott hálózatba. A munka több ütemben zajlik és 2021-ben zárul.

Magszórással érintett fajok: ereszes hagyma (Allium rotundum), hólyagos csüdfű (Astragalus cicer), borsfű (Clinopodium vulgare), magyar szegfű (Dianthus pontederae), mezei varfű (Knautia arvensis), hegyi len (Linum austriacum), nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum), osztrák zsálya (Salvia austriaca), ligeti zsálya (Salvia nemorosa), osztrák ökörfarkkóró (Verbascum chaixii subsp. austriacum) stb.

Ex situ szaporított fajok: tavaszi hérics (Adonis vernalis), bíborfekete hagyma (Allium atropurpureum), ereszes hagyma (Allium rotundum), közönséges spárga (Asparagus officinalis), töviskés imola (Centaurea scabiosa subsp. spinulosa), kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum officinale), kosborképű fürtösveronika (Pseudolysimachion orchideum), parlagi rózsa (Rosa gallica), apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora), kései pitypang (Taraxacum serotinum), változó gurgolya (Seseli varium) stb.

Részletek röviden:

A munka 2017-ben kezdődött a szaporítóanyagok (magok, vegetatív részek) terepi begyűjtésével és tisztításával. Ezt követően ősszel és 2018 tavaszán indultak a kitelepítést megalapozó vetőládás vetések.

A 2018-as évben kezdődött a palántanevelés, amely az SZTE Füvészkertben, vagyis ex situ (a természetes élőhelyétől távol) valósult meg. A vegetációs időszakban folytatódott a terepi maggyűjtés, a magok tisztítása és előkészítése a magvetésre.

Az első kitelepítésre és a terepi magvetésre 2018 őszén került sor. 46 növényfaj 9867 egyedét ültettük ki a nemzeti park három területegységén fekvő (Kígyósi puszta, Csanádi puszta, Kardoskúti puszta), öt kiválasztott parlagra, előzetesen megtervezett ültetési hálóba. A magvetésnél két módszert is alkalmaztunk. A magok egy részét előzetesen megtervezett hálózat szerint vetettük el, úgy, hogy egy-egy rácspontba egy növényfaj meghatározott számú magja került. A magok másik részét összeöntöttük, s az így kapott magkeveréket szórtuk ki egy vonal mentén. Összesen 30 faj magjai vettek részt a magvetésben és magszórásban.

A 2019-es évben a munka tovább folytatódott a még hiányzó propagulumok begyűjtésével. A gyűjtött szaporítóanyagok (magok, vegetatív részek) egy részéből ismét palántákat neveltünk, a magok nagyobb részét pedig a tisztítás és válogatás után a magvetéshez és magszóráshoz készítettük elő. 65 növényfaj esetében sikerült a használható mennyiségű és minőségű szaporítóanyag begyűjtése.

Az őszi időszakban hat, a regeneráció különböző stádiumaiban lévő parlagterületre történtek kitelepítések. Összesen 11 082 db palántát ültettünk ki, a megtervezett rácshálózat szerint a Montág-puszta, a Kardoskúti puszta és a Kígyósi puszta területére. A magvetés és magszórás három helyszínen valósult meg, amelyhez több, mint 80 000 db magot használtunk fel.

A 2020-as évben, amely a projekt utolsó, a teljes vegetációs periódust magában foglaló éve, a cél a pályázatban eddig még nem teljesített vállalások megvalósítása volt. Maggyűjtésbe 33 fajt vontunk be. A sikeres ex situ szaporítások után október-novemberben a Körös-Maros Nemzeti Park két nagy területegységére, a Kígyósi pusztára és a Királyhegyesi pusztára, összesen 6 regenerálódó parlagra 70 faj, összesen 10 399 db egyedét telepítettünk ki. Magvetés és magszórás során a Királyhegyesi puszta és a Kígyósi puszta három területére, összesen több, mint 130 000 db magot juttattunk ki. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert az előzetes esőzések kellően átáztatták a talajt, megkönnyítve ezzel a palánták ültetését és segítve a sikeres gyökeresedésüket.

Az utolsó kiültetés Tompapuszta térségében 2021-ben fog megvalósulni és ezzel zárul is a projekt. Tervezzük azonban az elvégzett munka évenkénti nyomon követését, monitorozását, azt, hogy mennyire sikeresen élnek túl és szaporodnak tovább a kitelepített növények.