Növényeket telepítünk, nemcsak a botanikus kertünkben

Az SZTE Füvészkertben szaporított palánták kiültetése a Körös-Maros Nemzeti Park parlagterületére

A munkánk célja az volt, hogy a nemzeti park által kiválasztott 32 értékes, a térségben megritkult löszgyepi növényfajt a Füvészkertben felszaporítsuk és visszatelepítsük olyan élőhelyekre, ahol valaha fajgazdag természetes löszgyepek voltak. Kiültetésre olyan több éves parlagokat választottunk a Csanádi-puszták területéről, ahol már láthatóan beindultak a természetes regenerációs folyamatok és mi, a ritka növények közel 6000 egyedének betelepítésével (melyek természetes módon nem, vagy csak hosszú idő elteltével tudtak volna megjelenni a területeken) felgyorsítottuk ezt a folyamatot. A munka igen összetett, egyben nagyon izgalmas és szép, kihívásokkal teli volt. A kitelepítés után a növényeken volt a sor, hogy immár természetes módon szaporodva újra birtokba vegyék az élőhelyüket. Azóta minden évben visszatérünk és nyomon követjük a változásokat. Az eltelt 8 év alapján elmondhatjuk, hogy az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta, munkánk sikerrel járt, a kitelepített növényfajok nagy része ma is él, évről évre virágzik és többségük sikeresen el is szaporodott a területen. Számunkra az egyik legszebb és legörömtelibb látvány, amikor a jellegtelen parlagterület helyén egy fajgazdag, gazdagon virágzó és termést érlelő vegetáció fogad bennünket.

 Az első, 2012-ben végzett kiültetés eredménye 2020-ban

2017-ben egy újabb felkérést kaptunk a nemzeti park részéről, hasonló, de jóval nagyobb volumenű, 5 évig tartó munkára. Ebben már 76 löszgyepi növényfaj 25 000 egyedének kitelepítését és 33 faj 250 000 db magjának elvetését vállaltuk a nemzeti park 3 nagy részterületének (Csanádi puszták, Kígyósi-puszták, Kardoskúti Fehértó) több felhagyott parlagjára.

Ahhoz, hogy munkánkat a természetes folyamatokba sikeresen be tudjuk kapcsolni az évek alatt összegyűlt tereptapasztalatokra és összehangolt, egymásra épülő lépések megvalósítására van szükség.

Mik is ezek a lépések?

1.  maggyűjtés, hiszen e nélkül nem tudunk növényegyedeket nevelni,
2. magvetés-szaporítás, így neveljük a palántákat, majd
3. kitelepítés, melynek során a palántanövényeink kikerülnek a parlagokra, ahol sikeresen be tudnak gyökerezni,
4. monitorozás, vagyis a kitelepítés sikerességének, növények túlélésének évenkénti ellenőrzése.

A begyűjtött magok tisztítása, válogatása és számolása

Magvetés vetőládákba

Természetvédelmi szempontból fontos, hogy a kiültetett növények a térségből származzanak, az ott élő fajok genetikai sokféleségét vigyék tovább. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy a természetes állományokból gyűjtjük a magokat. Ehhez sok napot kell a terepen tölteni, figyelni, hogy melyik növény éppen hol tart a termésérlelésben, hogy a lehető legtöbb, egészséges magot tudjuk begyűjteni. A gyűjtést az időjárás és emberi tényezők (kaszálás, legeltetés) is megnehezítik. A kiválasztott növények éppen a ritkaságuk miatt kerültek a pályázatba, ezért gyakran előfordul, hogy csak 10-50 töves foltokban fordulnak elő egy-egy területen, vagyis nagy térséget be kell járni ahhoz, hogy a kellő magmennyiséget begyűjthessük. Bizonyos növényeknek (pl. apácavirág, szennyes ínfű, kék atracél) folyamatosan érnek a magjai és a beértett magok le is hullanak a talajra, ezekhez gyakrabban kell ellátogatni. A magokkal végzett munka nem fejeződik be a terepen, hiszen a begyűjtött, lemetszett terméses részeket ki kell tisztítani, hogy csak az egészséges, kártevőktől mentes magok maradjanak. Az apró magvak (pl: magyar kakukkfű, lecsepült veronika, osztrák csüdfű, ebfojtó müge magjai) tisztítása és számolása szintén nem könnyű feladat.

A begyűjtött magokat elvetjük és a sikeres csírázás után a felnövekedett palántákat kicserepezzük, majd a Füvészkertben gondozzuk, származási helyük szerint csoportosítva őket. Ez az ún. ex situ szaporítás, amikor a növényeket a természetes élőhelyükön kívül szaporítjuk. Ez napjainkban fontos új területe a természetvédelemi kezeléseknek. Ha az így szaporított növényeket a botanikus kertben tartjuk fenn, azzal is segítjük a fajok fennmaradását, azonban, ha visszajuttatjuk őket a természetes élőhelyükre, akkor azzal az in situ (helyben megvalósuló) természetvédelmet erősítjük, nemcsak az egyes fajokat, hanem a fajok közötti kapcsolatokat is őrizzük. Munkánkkal mi ez utóbbit valósítjuk meg.

A sikeres magvetés eredménye a sok csírázott és növekvő növény         Palánták tűzdelése

Palánták tűzdelése       Kitelepítésre váró ex situ szaporított növények a Füvészkertben

A sikeres szaporítás után a munka következő fajsúlyos része a kitelepítés. Ehhez az őszi időszak a legalkalmasabb, ekkor a növények már nyugalmi állapotba kerülnek, így új helyükön könnyebben begyökeresednek és megkapják a túlélésük szempontjából fontos őszi-téli csapadékot is.

Kitelepítésre váró ex situ szaporított növények a kiültetés egyik helyszínén  Ültetési sor összeállítása a kitelepítési térkép alapján

A kiválasztott parlagokon a növényeket nem véletlenszerűen ültetjük el, hanem egy előzetes terv, kiültetési térkép alapján. A területek méretének megfelelő négyszöget szerkesztünk, melyekre egy rácshálót illesztünk. A rácspontokba osztjuk be az egyes növényfajokat. Egy rácspontba, attól függően, hogy előzetes megfigyeléseink alapján milyennek találtuk a növény növekedési sajátosságát (szálanként fordul elő, kisebb csoportokban, nagyobb, összefüggő szőnyeget alkot stb.), 1-3 vagy akár 5 tövet is ültetünk. Ezzel az alkalmazott módszerrel igyekszünk az egyes növényfajok természetben előforduló mintázatát leképezni, így is segíteni, támogatni őket a minél sikeresebb szaporodásban, terjedésben. Így például a macskahere, a kövér aggófű, töviskés imola és a pécsvidéki aszat termetes növény, őket szálanként ültetjük. A kakukkfüvek, a csattogó szamóca, a homoki pimpó szőnyegszerű, összefüggő foltokat alkot, esetükben egy pontba több növényt is ültetünk. A hengeresfészkű peremizs, a sarlós gamandor szintén nagy, homogén foltokban nő a gyepekben, belőlük 5 növényt ültetünk egy pontba. A térkép a növények visszakeresésében is fontos segítségünk lesz a monitorozáskor, így tudjuk nyomon követni, hogy mi történt az egyes palántákkal; eltűnnek vagy éppen sikerül túlélniük és tovább is szaporodnak a rácspontban.

Folyik a kitelepítés                          Palánták ültetése a kifúrt ültetőgödrökbe

 A sarlós gamandorból 5 növény került egy rácspontba  A kitelepítés sikerességének évenkénti monitorozása

Egy-egy területen átlagosan 800-1000 rácspontot kell beültetnünk és mivel egy rácspontba sokszor több palánta is kerül, ez több mint kétszeres mennyiségű ültetőgödör kialakítását jelenti. A talaj sokszor nagyon száraz, a rendszeres legeltetés összetömörítette, illetve a fűcsomók és egyéb növények jelenléte sem könnyíti az ásók dolgát. Ekkora munkát kézi erővel nem tudnánk időben elvégezni, ezért motoros talajfúrókat használunk. A fúrók a talajt is fellazítják, így könnyebb a palánták beültetése is. Az idei évben az október végi hirtelen lezúduló nagy mennyiségű eső részben segítette a munkánkat, mert átáztatta a talajt, részben nehezítette is, mert a felázott vizes talajon sokszor csak a fohászkodás segített minket abban, hogy el ne akadjunk a növényekkel megpakolt utánfutós terepjárókkal. Szerencsére így is sikerült idén 70 faj 10 399 egyedét kiültetnünk és 132 000 db magot elvetnünk. Az ültetési idő rövidsége miatt ilyenkor akár 15 kolléga helytállására is szükség van.

Jelenlegi projektünk 2021-ben zárul, de máris túlteljesítettük a vállalásunkat.

Az eddigi években összesen 72 faj 31 348 egyedét ültettük ki és 250 000 db magot vetettünk el a Kígyósi-puszta, a Kardoskúti Fehértó és a Csanádi puszták térségére. A jövő évre még egyetlen kijelölt parlagterületünk maradt és remélhetően ennek a betelepítése is sikeresen lezajlik majd. Terveink szerint továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni a kiültetett növényeket, évente végzünk terepbejárást és feljegyezzük a változásokat, hiszen csak a hosszú távú megfigyelés mutathatja meg, hogy mennyire volt sikeres a betelepítés.