A tájképi jellegű sziklakert, közel 400 növényfajnak és fajtának ad otthont, a védett növények száma meghaladja a 40-et. Legszebb arcát tavasszal mutatja, ekkor a különböző színben nyíló virágok, színes foltokként virítanak a szürke sziklák között. A gyűjtemény körbe sétálható, azonban a sziklák között élő növények csak az útról csodálhatóak meg, közéjük lépni nem szabad.
Központi eleme a kissé hűvösebb, párásabb mikroklímájú szurdokvölgy, ami nagyrészt páfrányokkal és bókoló gyömbérgyökérrel (Geum rivale) betelepített, de védett vízi növényünket, a közönséges vízilófarkot (Hippuris vulgaris) is itt találjuk. A szurdokot övező kövek magashegyi növényeket, törpefenyőket, különböző kúszó törpecserjéket és félcserjéket vonultatnak fel. A törpefenyőkből összesen 15 fajtát számolhatunk, elsősorban Pinus mugo fajták, illetve erdei–és feketefenyők törpített változatait. A magashegyi növénycsoportban főleg a hazánk körüli magashegységek (Kárpátok, Alpok) növényei szerepelnek, de szép számban vannak jelen a Pireneusok, a Kaukázus, vagy a Balkán hegyeiben élő virágok is. A Himalája, Tibet térségéből származó egy-egy növényritkaság is a gyűjteményt színesíti. A sziklakerti évelők közül különösen sok fajjal és fajtával képviseltetik magukat a lángvirágok, harangvirágok, szegfüvek, varjúhájak, kövirózsák, kőtörőfüvek és számos kakukkfű-és gólyaorr fal és fajta. A hagymások közül sziklakerti vadtulipánokat, csillagvirágokat, krókuszokat, kikericseket, hóvirágokat és vetővirágokat találhatunk a gyűjteményben. A hazai sziklagyepekre, lejtősztyeppekre jellemző vegetáció néhány karakteres képviselőjét a szurdokvölgy mögötti, napos, száraz DK-i oldalon fedezhető fel. Itt él a fokozottan védett magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), a védett növények közül a kövi pimpó (Potentilla rupestris), az erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana), deres csenkesz (Festuca pallens), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), sárga len (Linum flavum), sziklaiternye (Aurinia saxatilis), kövér daravirág (Draba lasiocarpa).
A sziklakert részét képezi a rózsakert mentén elterülő díszsziklakert is. Ősszel a japán szellőrózsa (Anemone japonica) magasra törő virágai, tavasszal pedig az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) könnyed, fehér szirmai virítanak tömegesen, de a kúszó boróka (Juniperus procumbens ’Nana’) és a szürke kutyatej (Euphorbia myrsinites) is jól érzi magát a díszsziklakert kopár kövei között.