Addig is, hogy megismerkedhessünk néhány gyógynövénnyel – még ha csak virtuálisan is – szemezgettünk kora tavasszal nyíló növényeink közül.
Rozmaring (Rosmarinus officinalis L. )
Ez a Földközi-tenger mellékén őshonos, az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó évelő örökzöld félcserje szárazságtűrő és melegigényes faj. Magyarországon fagyérzékenysége miatt csak védett, meleg helyeken tud kitelelni, ezért nálunk télen bekerül a Mediterrán üvegházba és ott már február végén hozza is fűszeres illatú, kékeslila virágait. Szabadban később, általában áprilistól kezdi virágzását.
Bár Európában már régen ismert és kedvelt fűszer és aromanövény volt, a Magyar Királyné Vizeként (Aqua Reginae Hungariae) ismert népszerű 17. században elterjedt gyógykészítmény egyik alapanyaga is a rozmaring alkoholos kivonata volt. Ezt a szert egész Európában több száz éven keresztül sikeresen használták a mozgásszervi fájdalmak enyhítésére, a legenda szerint Erzsébet magyar királyné receptje alapján készítették.
Felhasználása nagyon sokrétű, a mediterrán konyha egyik alapfűszere, ott még tartósítószerként is használják antioxidáns tartalma miatt. Illóolaja pedig a gyógyászati felhasználáson túl sok kozmetikai termék alapanyagává is vált.
A hatóanyagai nagyrészt a levelében találhatóak, a szárított levelet használják gyógyteák alkotórészeként vagy illóolajat párolnak le a virágzó föld feletti szárból.
A gyógyászatban belsőleg emésztési zavarok, máj-epe funkció fokozására használják teaként, külsőleg pedig a rozmaring illóolajat tartalmazó krémeket ízületi, reumatikus és perifériás keringési zavarok esetén ajánlják.
Martilapu (Tussilago farfara L.)
A gyógynövénykertünkben ez az egyik legelső virágzó növény. Érdekessége, hogy kora tavasszal (február-március) előbb jelennek meg az élénk sárga virágzatok és csak több héttel később fejlődnek ki a kerek, öblös és fogazott, alul fehéres tőlevelek. Eurázsiai elterjedésű faj, a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény, kúszó, hengeres gyöktörzzsel.Hazánkban gyakori pionír növény, jól tűri a bolygatást, üde, enyhén meszes termőhelyekett kedveli, de előfordul folyóvizek hordalékán, agyagos talajokon, és zavart helyeken.
Hatóanyagai főként a levélben és virágzatban találhatóak. Nyálkaanyagokat tartalmaz, ezért a leveléből készített tea a nyálkahártyát bevonva a száraz köhögésre, köhögési inger megszüntetésére jól használható. Mivel a nyálkaanyagokon kívül még igen kis mennyiségben májkárosító hatású pirrolizidin-alkaloidokat is tartalmaz -melyek ugyan forrázat készítésekor nem vonódnak ki – óvatosságból hosszabb ideig nem ajánlják a tea fogyasztását, ellenjavallt májgyulladásos (hepatitiszes) betegek esetében, májelégtelenségben.
Tavaszi kankalin (Primula veris L.) és szártalan kankalin (Primula vulgaris L.)
A két kankalin faj, melyekkel nemcsak a gyógynövénykertben, hanem a Füvészkert több részén is találkozhat a látogató, kora tavasszal, március-áprilisban bontja szirmait. Mindkét faj gyógynövény is egyben, hatóanyagaik és felhasználásuk hasonló. Eurázsia mérsékelt övi, hegyvidéki, mezofil lomberdőinek, cserjéseinek növényei, a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartoznak. Évelő, lágyszárú, meszes talajt kedvelő növények, ferde, sötétbarna, gyöktörzsükről erednek gyökereik. A kankalinokleveleitőrózsát alkotnak, hosszas tojásdadok, felületük ráncos, fonákuk szőrözött, csipkés szélűek.
A tavaszi kankalin sárga, bókoló virágai 15-25 cm-es levéltelen tőkocsánya csúcsán ernyővirágzatot képeznek. Csészéjük kissé felfúvódott, forrt, ötfogú, sárgászöld. A párta szintén forrt, ötkaréjú, a párta torkában öt narancssárga folt van. Szintén öt, a párta csövéhez forrt porzója van. Az Északi- középhegységben a leggyakoribb.
A szártalan kankalin szintén sárga virágai nem képeznek ernyős virágzatot, hanem egyenként fejlődnek a tőkocsányon. A Dunántúlon a leggyakoribb, a Mecsekben és Somogyban is megtalálható. Magyarországon védett, eszmei értéke 5000 Ft, de termeszthető változatai is vannak.
Gyógyászati szempontból legfontosabb hatóanyagaik a szaponinok (primulasav komplex), melyeket a növény minden része, de legnagyobb mennyiségben a gyöktörzse tartalmaz.
A gyökeres gyöktörzset főzet formájában (szódabikarbónás közegben) köptetőként használják légcsőhurutban, és hörghurutban valamint alkoholos kivonatot is készítenek belőle. Asztmás, görcsös köhögés esetén is alkalmazható, főleg más gyógynövényekkel kombinációban.
Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis L. )
Márciusban szokott virágzásnak indulni a Füvészkert több erdőfoltjának aljnövényzetében ez a mutatós kékes-bordós virágú növény, mellyel a gyógynövénykertben is találkozhatunk. A népi gyógyászatban köptetőként, köhögéscsillapítóként használták, a legújabb kutatások eredményei azonban nem mutatnak gyógyhatást, ezért manapság már nem tartjuk számon gyógynövényként. Közép-európai elterjedésű faj, hazánkban az Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, Alföldön ritkább, főként gyertyán és bükkelegyes erdők aljnövényzetében, erdőszegélyében fordul elő. Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik.
Évelő növény, barna gyöktörzzsel, amelyből kora tavasszal, a tőlevelek előtt
fejlődik ki a 15-30 cm magas virágos-leveles szár.Virágai bimbóként pirosak, kinyílva bíbor színűek, majd fokozatosan megkékülnek. Elvirágzás után fejlődnek ki a nyári levelek, ezek tojásdadok és világos foltok lehetnek rajtuk, amiről a nevét is kapta a növény.
A levelei, vagy ritkán a virágzó föld feletti rész is antioxidáns hatású fenolsav származékokat (pl. rozmaringsav, kávésav,) lignánokat és flavonoidokat.
A 16. századtól kezdődően úgy gondolták, hogy a növény foltos levelei hasonlítanak a tüdőhöz, ezért „a hasonlót hasonlóval gyógyítani” elv alapján elkezdték a tüdő és a légzési betegségek kezelésére használni. Azonban egy új, 2019-es farmakológiai vizsgálat azt találta, hogy a növény kivonata nem mutat antibakteriális hatást, és az alkalmazása sem biztonságos, főként nem a tüdőgyulladást kezelésére.
Télizöld meténg (Vinca minor L.)
Áprilistól májusig virágzik ez az évelő örökzöld kúszó szárú félcserje, a mérsékelt égövi félszáraz, gyertyános tölgyesek, ligetek árnyékkedvelő növénye. Nemcsak a kiskertek egyik kedvelt dísznövénye, hanem gyógynövény is ez a dekoratív kék virágú erdei félcserje.
A meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozik. Talaj felszínén kúszó, indaszerű száravan. A szár az ízközök csomóiból legyökeresedik és új felálló szárú növényeket, bokrokat képez. Levelei bőrneműek, fényesek, keresztben átellenes állásúak, széles lándzsásak. lbolyáskék virágaia felálló hajtásokon a levelek hónaljánál képződnek.
Az növény föld feletti részei, elsősorban levelei, több mint 30 féle alkaloidot tartalmaznak. Közülük gyógyászatilag a legjelentősebb a vinkamin, az izovinkamin és a vincin.
Leveles hajtását a népi gyógyászatban főként “vértisztító”, vizelethajtó teakeverékekben, valamint sebek gyógyítására használták. A modern orvoslás alkaloidjaiból vérnyomáscsökkentő és agyértágító hatású gyógyszereket készít (pl. Devincan). A vinkamin a jól ismert agyi keringés javító magyar gyógyszer, a Cavinton alapanyaga.
Irodalom:
- Csupor D. és Szendrei K. szerk. (2012) : Gyógynövénytár – útmutató a korszerű gyógynövény alkalmazáshoz. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest
- Bernáth J. et al. (2000): Gyógy és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest
- Rácz G., Rácz-Kotilla E., Szabó L. Gy. (1992) : Gyógynövényismeret – a fitoterápia alapjai. SANITAS Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest
- http://www.gyogynovenylap.hu/tudogyulladasra-tudofu/
HU 
EN 
DE 